Metafizikai tradicionalitás és gyakorlat

[Odal]

Hogyan érvényesül/érvényesíthető a metafizikai tradicionalitás látásmódja a mindennapjainkban? Van-e értelme gyakorlati síkra vetíteni egy szellemi áramlatot? Ha igen, hogyan? Érdekelne, hogy ki hogyan vélekedik ezügyben.

[tatacsi]

A bukást/devolúciót/szétszóratást valahogy így látom sablonosíthatónak:
Elszakadás a szupraindividualitás minden megnyilvánulásától és (lehetséges) nézőpontjaitól (ehhez leírható történelmi kor nem rendelhető) => lezárt személyiség kialakulása (axiális idők, áttérés az írásbeliségre) => egyéniség kialakulása, felmagasztalása (humanizmus) => kollektívum és statisztika kialakítása és megszilárdulása, végül a statisztikai nézőpont kizárólagossá tétele (modernitás).

Ebből kifolyólag úgy tűnik számomra, hogy csak az egyes egyén (kvázi véletlenszerű és ritka) "ébredése" az, ami kivezető útként elképzelhető maradt. Persze, drukkolok az eféle személyek alkotta közösségeknek, csak reális alapot nem látok arra, hogy ilyen valóban létrejöjjön és tisztán fennmaradhasson.

Vagyis azt hiszem, hogy a tradicionális látásmód (jobb híján) az egyes ember privilégiuma, aki ezt amennyiben életgyakorlattá képes emelni, annyiban "jel, fáklya, sugárzó pont" és így tovább, ott ahol él. Így a szellem embere földi életében egy gyakorlati megvalósítást is mutat, vagyis csak így "van értelme gyakorlati síkra vetíteni egy szellemi áramlatot", úgy tűnik.